Reggel gyorsan összepakoltunk és kivittük a cuccokat a lépcsőházba. Stefivel még készítettünk egy közös képet, majd elviharzott. Mi még használtuk a wifijét egy kicsit, hogy írjunk a hamburgi szállásnak. A művelet alatt az egyik lakásból valami jó német rap szólt, valaki veretősen indítja a napot.

Ezt a részt 31-én (8. nap) írom bicikliszerelés közben, de erről a maga idejében. Szóval tegnap amikor leszálltunk a vonatról, kerestünk egy csöndes sarkot a berlini főpályaudvaron és lemálháztunk. Főztünk még egy levest, így csak későn aludtunk el, kb. hajnali 3-kor. Nagyjából 10-kor ébredtünk, senki nem zavart.

A reggeli 11-es indulásból 12 lett, mert kényelmesre vettük a figurát. Alapvetően bicikliúton mentünk, de néha országúton. Attila és Roland dumálgatott, ezért nem mentünk nagy tempót, de egy óra alatt így is megtettünk 25 km-t valahogy. Roland egyik ismerősével is összefutottunk egy szóra, kárpátljai magyar, karitatív munkát végez itt önkéntesként, elvileg Görlitz körül a legnagyobb a munkanélküliség Németországban. Miután Batya megkérte Rolandot, hogy menjen tempót, gyorsabban haladtunk. Egy-egy helyen le-leszakadtam, Rolandnak országútija volt. Nagyon kíváncsi leszek, hogy milyen lesz visszaülni az orszáútira, milyen virgonc lesz. Roland egészen Bad Muskauig kísért minket, vissza kellett mennie dolgozni. Nagyon jó volt, hogy elkísért minket, földobta az utat.

Zdiby előtti kis erdőcskében ébredtünk, már világos volt, a beállított ébresztő nem akart megszólalni, de egyébként egy perccel az ébresztő előtt keltem. Még fél órát szundikáltunk, azután kikeltünk az ágyból, mert tudtuk, hogy Görlitz azért messze van.

Egy ösvény mellett aludtunk a kikötő fölött, a fák mögött csillogott a folyó vize. Nem vett észre minket senki. Reggel a kastély túloldalán reggeliztünk. Onnan is szép volt az épület. Mivel már nem sok mindenünk maradt, ezért úgy gondoltuk, hogy első boltnál megállunk.

Elindultunk a Pennytől, de 100 m múlva vissza kellett fordulni, mert egy hidat fölújítottak. Kerülni próbáltunk de ismét visszajutottunk a Pennyhez. Dačice nem engedett el minket egykönnyen. Legalább később szép helyeken tekertünk, tegnaphoz képest a szembeszél ellenére nagyon jól haladtunk.

Az este sokáig tollászkodtunk, úgyhogy nem sokkal éjfél előtt volt takarodó. Kellemes szél fújt, a hőmérséklet ideális volt, úgyhogy nagyon jól aludtunk. Reggelre a szél nem maradt abba, amitől az egész nap kicsit szenvedés volt.

Reggel kb. 7-kor keltünk és indultunk. Eltekertünk a magyar-osztrák-szlovák hármas határhoz ami kicsit szívás volt, mert murvás úton kellett tekerni. Ott nem volt semmi árnyék. A határon azonban volt pad, így a ott reggeliztünk. Utána Pozsonyon gond nélkül átmentünk, nem néztünk várost. Pozsony után nem sokkal egy Tesconál kajáltunk. A következő lépés volt átmenni sógorékhoz. Kis keresgélés után megtaláltuk a faja kis kerékpáros hidat.

Reggel későn sikerült csak összepakolni.
Megmértem a súlyokat:
én: 66,7 kg
én + bicikli: 83,1 kg
én + bicikli + csomagok: 102,5 kg
Ami azt jelenti, hogy a bicikli 16,4 kg-ot nyom, a csomagok pedig 19,4 kg-ot.