Reggel valamikor fölkeltünk, szép komótosan összepakoltunk, elhagytuk a szállásunkat. Mivel tegnap este nem nagyon vacsoráztunk, ezért rögtön a tegnap látott boltot kerestük föl, ahol vettem mindenféle földi jót. Érdekes volt, hogy a cukros lónyál almalé olcsóbb volt, mint a víz. A kaját a belvárosi kikötőtől nyugatra egy irodaház tövében fogyasztottuk el, szép kilátással az Elbára és szemben a kikötői darukra.

Miután jól laktunk, maradt még kenyér, és a 431-es út felé vettük az irányt. Az égre fokozatosan felhők gyűltek, a szél is föltámadt. Az idő szép lassan egyre rosszabb lett a nap folyamán. Brunsbüttelben már esett az eső, s mivel nem volt híd kénytelenek voltunk kompozni, ami meglepve minket ingyen volt. A városban megvettük a vacsoránkat, majd a tenger melletti töltés lábánál mentünk egészen Friedrichskoogig. Az utolsó 10-15 km-en bődületes szembeszelünk volt, de végülis elértük a szárazföld végét, ahol sikerült elcsípni a naplementét. Már csak a szállás miatt kellett aggódnunk, mert a környéken nem volt sok fa, ami volt, az is magánterületen.

Még egy kempingbe is bementünk, de ott sem volt jó fa. A véletlennek köszönhetjük, hogy lett jó kis szállásunk, ugyanis amikor már a tengeretől indultunk volna a kinézett játszótérre, akkor kérdezte meg egy srác, hogy még ma mennyit megyünk. Miután kiderült, hogy nekünk fák kellenek és nem jó a kemping, mondta, hogy a szembe jövő 3 lánynál biztosan vannak jó fák. A lányok beleegyeztek, hogy náluk aludjunk.

Kiderült, hogy önkéntesek voltak érettségi után és 6-an laknak/voltak ott épp aznap este. Nincs felnőtt felügyeletük, mindent maguk csinálnak. Biztos jó móka lehet. Nagyon rendesek voltak, mert meleg kajával és sörrel is kínáltak. Adtak még valami csípős felest amitől ők a falra másztak. Batya olyan pókerarccal itta, mintha misem történne. Van még mit tanulniuk a fiataloknak. Az este még jót beszélgettünk, majd elmentünk aludni, de előtte megadtuk nekik az elérhetőségünket, hátha esetleg vendégül tudjuk őket látni.

A hamburgi fekhelyünk.

A bringa készen áll.

Kilátásunk részlete reggelizés közben, egy irodaház mellől.

Útközben egy bolt, ahol igazából nem történt semmi.

De lehetett konzerv gulyáslevest venni. Nem vettünk.

A Stör folyó zsilipje a torkolatánál.

Egy ideig voltak útitársaink, jól nyomták.

Balra a tenger felőli töltés.

Kilátás a töltésről, ami igazából juhok legelője.

Errefelé is el lehet nézni.

A drótszamarak. Egyébként a kapun nem volt zár, vagy kilincs, simán ki lehetett nyitni. A kapu nem pont függőleges és nekidől a kapufélfának. Mivel a juhoknak nincs kezük ezért nem tudják kinyitni. Nagyon ötletes.

Friedrichskoog előtti tanyavilágban küzdök valahol a szembeszéllel.

Pont elértünk a tengerpart csücskén a naplementét.

Én a parton maradtam, mert nem volt kedvem összesározni magam.

Addig Batya kicsit besétált a tengerbe.