Reggel kb 10-kor keltünk, reggeliztünk, találkoztunk egy jemeni sráccal, váltottunk vele pár szót. Nappal máshogy nézett ki a konyha, tiszta kosz volt, közös lónak túrós a háta. Hiába van beosztva, hogy mikor, ki, mit takarít. A konyhában további érdekességként fölfedeztem a szekrény tetején korondi edényeket, apró tárgyakat otthonról, jól esik az ilyen.

Napközbeni elfoglaltságnak csak város nézés volt tervezve. De Batyának el kell mennie bicikli boltba új külsőt venni. Én meg elmentem kincset keresni. Történt ugyanis, hogy még a túra előtt egyik kedves ismerősöm, Diána Hamburgban volt, és jött az ötlet, hogy ásson el valamit, amit én majd néhány hét múlva megtalálok. El is ásta még valamikor és térképen megmutatta, hogy hol van, valamint lefotózta a fát, aminek a tövében kellett keresni a dobozt. A dobozt kis keresgélés után megtaláltam. Volt benne egy kis üzenet, sólet konzerv, némi édesség, valami Vukos komondor kártya, eldobható/egyszerhasználatos borotva, valamint ragtapasz. Örültem, hogy hogy ezt is megtaláltam, valamint az anyukája is örülni fog, hogy hazakerül az ételes doboz és nem veszik el. Miután kigyönyörködtem magam az ajándékokban, mentem vissza a főpályaudvarra, ahol Batya vadonatúj külsővel várt. Nem sokkal később a kikötő felé vettük az irányt. Tulajdonképpen a nap hátralévő részében ott csavarogtunk, átmentüka régi Elba alagúton hajókat néztünk, sört ittunk. A nap végén délután még elmentünk boltba, mert megéheztünk, utána én visszajöttem a szállásra, Batya egy régi ismerősével találkozott. Azóta én itt vagyok, lustulok és várom a holnapot. Egy hét múlva újra otthon leszek, már várom, van egy kis honágyam. Persze azért Botival jó lesz találkozni.

Korondi edények a konyhában.

Kiástam a kincsesládát.

A kincsek.

Batya új gumija. Innentől nem kaptunk defektet.

Hamburg egyik szép helye.

Sok itt a csatorna.

Városrészlet.

A régi Elba alagút. A kocsiknak liftezni kell.

Az alagút belülről, nincs túl sok hely.

Hamburg az Elba túloldaláról.

Jópofa utcai művészet.

Szintén jópofa, de máshogy.

Ezt csak azért fotóztuk, mert itthon nincsenek ilyenek.

Na de vissza a hajókhoz.

És a kikötőkhöz.

Ez is ugyanott van, csak az U-bahn/metró/HÉV.

Itt már mindenki a maga útját járta, én a szállás felé menet megálltam csillezni.

A szállás környéke szép volt.