Reggel 7.30-kor ébresztett az óra, majd 8-kor keltünk ki a függőágyból. Igazán remek este volt, pont jó hőmérséklettel. A reggelit Raa-ban fogyasztottuk el, a kikötőben. A mólókon voltak padok, igazán idilli hely volt. A délelőttre csak a Lund-ig való elgurulás volt betervezve.

Az út nem volt túl izgalmas, de nagyon jól esett a hátszél és viszonylag sík terep. A napsütéssel igazi örömtekerés volt a Lund-i vasútállomásig. 12.19-re értünk oda, majd kiderült, hogy Botiék vonata csak 12:42-re ér oda. Én negyed 1-re emlékeztem, de nem esett rosszul egy kis ücsörgés a peron mellett. Miután megérkeztünk, elmentünk a helyi parkba és Botiék kis piknikkel kedveskedtek, rántott hús volt krumplival, meg egy kis pogácsa. Nagyon finom volt, kellemes volt csak úgy ücsörögni.

Miután kisütkéreztük magunkat a kellemes 30 fokos melegben, elmentünk venni vacsorát meg reggelit. Vettünk még szemetes zacskót is, nem dobozba rakjuk el a reptéren a biciklit, Batyának elvileg így már vitték el biciklijét. A mögöttes gondolat az volt az egészben, hogy így már este a reptérig eltekerünk. Ha holnap 10-kor a biciklibolt kinyit, a busz 10 óra valamikor indul, a repülő meg 13 órakor és ha valami közbejön akkor az úgy necces. Szóval a sztori úgy folytatódik, hogy a vásárlás után elmentünk a Lundi mekibe wifiért. Dumálgattunk, megnéztük wifis eurosporton Verrasztó ezüstérmét és Hosszú Katinka aranyát. Még ettünk egyet, majd kb háromnegyed 7-kor visszakísértük Botiékat az állomásra. Közös kép, búcsúzkodás. Jó volt velük találkozni, élveztük a közösen eltöltött időt, köszönjük szépen!

Már tényleg csak a reptérig kellett tekerni, de azért Lundból kifelé egy utolsó eltévedést összehoztunk. Azonkívül minden simán ment, szépen megérkeztünk a reptérre. A malmöi reptéren már jártam egyszer, most ott ülök, ahol néhány évvel korábban, nem gondoltam, hogy így fogok visszatérni. Azért még megérkezés után maradt néhány tisztázandó kérdés, miután a wifit megtaláltuk. Az egyik volt, hogy éjszaka bezárják-e a repteret. Miután mondtam az információs pultos fiatalembernek, hogy csak holnap fogunk repülni és nincs hova menni, maga mondta, hogy aludjunk a terménálon. Ezzel az éjszakai szállás meg is lett.

A másik kérdés a fürdés volt, hiszen mégiscsak régen fürödtünk utoljára, a többieket a gépen nem kéne szívatni. Szerencsére a wc-ben olyan a fülke, hogy a fülkén belül is van csap. Így magányosan elvonulva a fürdés öröm lesz, mégse néz senki csövesnek, szerintem még hajat is fogok mosni. Ezt a malmöi repteret kezdem a szívembe zárni. Most kb 11 óra lehet, Batya fürdik, utána én, kaja után meg bevágjuk magunkat a sarokba aludni.

Az utolsó függőágyazásunk.

Visszatekintés Dániára.

Reggeli a kikötőben.

Svéd bringaút, háttérben a tengerrel, azon túl pedig Dánia.

Ezzel érkeztek Botiék.

Úton a repülőtér felé.

A reptéren csöveztünk.

És Batya főzi a klasszikus paradicsomos rizst.